Egyetlen fiú sem akar vízvezeték-szerelő lenni

A tudós azért érkezett Budapestre, hogy átvegye a március 15. alkalmából odaítélt Széchenyi-díjat; az elismerést Schmitt Pál köztársasági elnök adta át hétfőn. Pálinkás József, az MTA elnöke bevezetőjében azt emelte ki, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 2010-ben indította ismeretterjesztő előadássorozatát, amelynek keretében neves külföldi szakemberek ismertetik meg a "széles nyilvánosságot" a világ tudományos életének legjelentősebb eredményeivel. A rendezvénysorozat első vendége Rolf-Dieter Heuer professzor, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) főigazgatója volt novemberben. Csíkszentmihályi Mihály előadásában azt a kutatást ismertette, amelynek keretében mélyinterjúkat készítettek "kreatív személyiségekkel", köztük több Nobel-díjassal, arra keresve a választ, hogy milyen értékeket tekintenek mérvadónak a megkérdezettek. A válaszadók 30 kritériumot neveztek meg, ezek között a pszichológus az egyének közötti "kölcsönhatást" emelte ki, amit a férfiak 68 százaléka és a nők fele említett. "A tudósok nem élhetnek, alkothatnak izoláltan, elefántcsonttornyukba zártan" - jegyezte meg a pszichológus. Igen fontos a család szerepe, amely biztonságot, nyugalmat, önbizalmat ad - erre voksolt a megkérdezett férfiak 45 százaléka és a nők 61 százaléka. Az irányadó értékek közé sorolták a válaszadók a kíváncsiságot, érdeklődést, lelkesedést, a függetlenséget, ahogy a társadalmi problémák iránti fogékonyságot is. Mint Csíkszentmihályi Mihály kiemelte, nagyon nehéz átadni ezeket az értékeket a fiatal kutatóknak, az idősebb tudósoknak rá kell világítaniuk ezek fontosságára. "Nem szabad olyannak a kutatói pályát választania, akit a pénz vagy a hírnév motivál. Fogadd el a hírnevet, ha elér, de mindenekelőtt a szakmát kell élvezni" - fogalmazott. Hozzátette: a nagy tudósegyéniségeket a jövő, az emberi haladás jövője érdekli. "A jövő megértése és elfogadása a tudós fő felelőssége" - hangsúlyozta. A napokban jelenik meg magyar nyelven a pszichológus Életre hangolva - A felnőtté válás útvesztői című munkája. Ebben a tudós azt vizsgálja, hogy mit tehet a család, az iskola, a közvetlen környezet annak érdekében, hogy a tinédzserek a felnőttkori boldogulásuk szempontjából hasznos értékrendet és szokásokat alakítsanak ki. Csíkszentmihályi az előadás után a könyvvel kapcsolatban elmondta az MTI-nek, hogy a kötet egy sokéves követéses vizsgálaton alapul, amelyben több száz 14-18 év közötti középiskolás vett részt. "Öt éven át foglalkoztunk velük, azt próbálva megérteni, hogy a diákok miként képzelik el a további életüket, milyen szakmát választanának, mit tartanak érdekes munkának, milyenek az elvárásaik. A későbbiekben figyelemmel kísértük életüket, hogy megismerjük, miként alakult az érettségi után a sorsuk" - magyarázta a pszichológus, akit megleptek a kamaszok irreális elvárásai. A 14-15 évesek arra számítottak, hogy az iskola elvégzése után átlagosan évi 220 ezer dollárt (41,5 millió forintot) keresnek. A válaszadók 10 százaléka úgy vélte, hogy orvos lesz, 12 százalékuk pedig ügyvéd. "Ami a legmeglepőbb volt, hogy egyetlen lány sem akart háziasszony lenni, mindegyikük karrierre vágyott. A fiúk között sem akadt egyetlen, aki vízvezeték- vagy villanyszerelőként, esetleg gyári munkásként képzelte el az életét, mind sportoló, rocksztár, esetleg orvos, ügyvéd akart lenni. "Aggasztóak az irreális vágyak. Egyrészt pozitív, hogy vannak álmaik, ám ha ennyire elrugaszkodnak a valóságtól, olyan társadalom alakulhat ki, ahol senki sem hajlandó 'rossz' munkát végezni. Ezek a felfokozott, irreális elvárások csalódáshoz vezetnek. Nem tudom, hogyan lehet ezen változtatni. A gond az, hogy ha azt mondjuk, hogy ne várjatok semmit, boldogtalanná tesszük őket. Ugyanakkor ha ösztönözzük az irreális elvárásokat, ugyancsak boldogtalanság vár rájuk" - fogalmazott Csíkszentmihályi Mihály. Forrás: MTI 2011.